Az ÖTLETRŐL és a román művészeti oktatásról – Despre IDEE şi învăţământul românesc de artă
2008. február 28.Elvégeztem egy egyetemet. Nem is akármilyet, hanem egy “highly classified” művészeti egyetemet Kolozsváron. Nem, nem a Sapientiát, a másikat, polgári nevén az Andreescut.
Am terminat o facultate. Nu oarecare, ci una “highly classified” de arte în Cluj. Nu, nu Sapientia, ci celălalt, pe numele lui popular Andreescu.
Négy év alatt sokmindent tanultam. Hogy a tanároktól vagy a társaimtól, vagy ismerősöktől, vagy más művészektől az most lényegtelen. Konkrétan az egyetemen keveset, de végülis az iskola az amelyik megteremtette a közeget ahol olyan emberekkel találkoztam akiktől volt amit tanulni.
În patru ani am învăţat foarte mult. De la profesori, colegi, prieteni, sau alţi artişti, nu contează. La facultate mai puţin, dar facultatea a fost mediul unde am întâlnit oameni de la care puteam să învăţ.
Na igen, de mit tanultam? Rengeteg technikát, és rengeteg képfeldolgozó szoftvert használni. Szinte bármilyen számítógépen előállítható képet megtudok csinálni, kivéve a 3D-t, de ez most nem releváns. Szinte akármilyen vizuális ötletből képet tudok csinálni, vagy fényképezőgéppel, vagy számítógéppel, vagy a kettőt kombinálva… Nem gond, megoldjuk!
Bine, dar ce am învăţat? Foarte multă tehnică, şi o grămadă de softuri de prelucrare de imagine. Pot să produc aproape orice fel de imagine, realizabilă pe computer, în afară de 3D, dar acuma 3D-ul nu este relevant. Aproape din orice idee vizuală pot să fac imagine, cu aparatul foto, sau cu calculatorul, sau ambele combinat… Nu-i panică, se rezolvă!
Bármilyen ötlettel jössz, simán rávágok legalább kétféle technikai megoldást. És ez a baj!
Poţi să vii cu orice idee, îţi spun instant cel puţin două moduri de execuţie. Şi aici este problema!
Lassan másfél éve reklám-ötlet gyáros lettem. És itt a baj. Ötletet kellene produkálnom, és még mindig technikai megoldásokon gyötröm a neuronjaimat.
Cam de un an şi jumătate am devenit producător de idei publicitare. Şi aici e problema. Ar trebui să produc imagini, şi încă îmi frec neuronii pe metode de execuţie.
Egyetemi éveim alatt kapcsolatba kerültem néhány külföldi cserediákkal. Akik elvoltak ámulva, hogy milyen magas szinten állunk technikai tudásilag. Ugyanakkor próbálták elmagyarázni, hogy náluk inkább az ÖTLETET díjazzák. Baszki, ez volt amit nem értettem/értettünk, sőt enyhén le is néztük őket, hogy jönnek a “blőd” ötleteikkel, s gőzük sincs hogyan oldják meg, s futkosnak utánunk, hogy segítsünk nekik.
În timpul facultăţii m-am “contactat” cu diverşi exchange students din alte ţări. Studenţi care au fost uimiţi cât de tari suntem la capitolul cunoştinţe tehnice. Totodată încercau să ne explice, că la ei IDEEA este cea “promovată”. Futui, asta a fost ce nu înţelegeam. Mai mult, le priveam de sus, că vin cu ideile lor “stupide”, şi habar nu au cum să le rezolvă, şi alerg după noi să le ajutăm.
Na és el kellett teljen két és fél év az egyetem után, hogy rájöjjek arra, hogy egy teljesen helytelen gondolkodási mechanizmust sajátítottam el. S baszd meg, kurvára nehéz kilépni belőle… Hogy ne úgy gondolkozz, hogy valamit megtudok oldani, s majd ráhúzunk valami mondanivalót. Nehéz nem úgy gondolkodni, hogy NE a technika felől közelítsd meg a munkádat, hanem állj elő egy talponálló ötlettel, amit majd valahogyan kivitelezel.
A trebuit să treacă doi ani şi jumătate, ca să realizez, că am învăţat un mecanism de gândire total greşită. Şi futui, e al naibii de greu să ies din ea… Să nu mă gândesc, că pot rezolva ceva într-un fel, şi după aceea îi dau şi un conţinut. E greu să nu mă gândesc în aşa fel. Să NU abordez munca mea din direcţia rezolvării tehnice, ci să produc o idee de sine stătătoare, pe care cumva şi execut.
Az érdekes az egészben az, hogy HA van egy jó ötleted, nem is muszály neked tudni kivitelezni azt. Erre találsz embereket, akik tudnak rajzolni, festeni, fotózni, illusztrálni, 3D-zni, írni, egyszerűen képet alkotni. Őket pedig, vagy meggyőzöd, vagy megfizeted, de a végeredmény ugyanaz, az ötletedből kép lesz, értelemmel teli kép…
Interesant este, DACĂ ai o idee bună, nici nu este important să ştii cum să execuţi. Pentru asta găseşti oameni care ştiu, să deseneze, să picteze, să fotografieze, să ilustreze, să 3D-uiească, să scrie, pur şi simplu să creeze imagine. Pe ei, ori le convingi, ori le plăteşti, dar rezultatul final e aceeaşi, ideea ta se transformă în imagine, în imagine plină de conţinut…
S, ha megkérdezitek, hogy mi a véleményem a román művészeti oktatásról? Leszarom, de magasról. Nagyon ügyes képalkotó mérnököket, mondom MÉRNÖKÖKET termel, olyan emberkékből akikben mikor elkezdték az egyetemet valószínűleg túltengett a kreativitás meg tele voltak ÖTLETEKKEL.
Iar dacă mă întrebaţi, care e părerea me despre învăţământul românesc de artă? Mă cac pe ea, de sus. Produce nişte INGINERI, am spus ingineri, creatori de imagine, din omulani care când au început facultatea, probabil erau plini de creativitate şi IDEI.
S baszki ezt így nem lehet…
Futui, aşa nu se poate…
Végül, hogy ne ömlengjek tovább. A lényeg, hogy szart se számít, hogy milyen jól varászolod a rétegeket photoshopban, vagy hogyan görbíted a Bezier-t illustratorban, azt megcsinálja egy egyetemet végzett képalkotó mérnök helyetted, ha neked van egy kibaszott jó ÖTLETED.
Şi ca să termin de vărsat. Esenţa este, că fix pula contează, cum vrejeşti layerii în photoshop, sau cum curbezi Bezier-ul în illustrator. Asta îţi face un inginer creator de imagine cu diplomă, dacă tu ai o IDEE pizdoasă.








