Tanulságos történet a plakátkészítésrűl
2007. május 4.Egy érdekes dolgot szeretnék megosztani veletek. Gyakorlatilag egy viszonylag hosszú és kompromisszumokkal teli munka bizonyos “csúcs”aival szeretnélek megismertetni. Egy rendezvény plakátjairól van szó, amiről igazából nem szívesen beszélek de ennek már személyes okai vannak, amihez igazából senkinek semmi köze 
Néhány hónappal ezelőtt elkészítettem az első változatot:
Akkor még a “megrendelés” úgy szólt, hogy legyen benne egy kis geg az európai uniós csatlakozással is. Kissé túllőttem a célon, mert szinte csak arról szólt a dolog. Aztán egyszercsak rájöttem, hogy miként írjam le ezt a nyakatekert szóhalmazt amit lennebb olvashattok:
Aztán megpróbáltam színesben is:
Aztán kombináltam, kínlódtam, kávéztam, cigiztem és csodálkoztam, hogy éjjel négykor miért csak én vagyok egyedül fent a messengeren, de íme az eredménye:
És dagadó kebellel egy éjszaka mindezeket átküldtem a “kedves” megrendelőnek. Másnap szólt a telefonom, és kiderült, hogy a megrendelő ízlését nem sikerült eltalálnom, de annyira nem, hogy majdnem fél órás telefon monológot kellett végighallgatnom, a mélyenszántó plakát tervezési elméletekről. Ezekután ámokfutásba kezdtem, villákat raktam oda rozsdázni, hogy utólag a fajfenntartáshoz használt nemesebb céleszközömbe szúrhassam, és nem mellékesen a megrendelő UTASITÁSAI szerint készítettem még néhány változatot:
Meg néhányat csak úgy poénból is:
No de ezektől a kedves megrendelő csak begorombult, és újabb változatokat kért, újabb UTASÍTÁSOKKAL (azért írom nagybetűvel, mert ő is NAGY betűvel beszélt a telefonba). Újra előkerültek a már említett rozsdás villák és hosszú vajúdások közepette megszültem a következő változatokat:
Ahogy már sejthetítek, ezek sem nyerték el a “kedves” megrendelő tetszését. Mire eljött a Húsvét és Nagypénteken egy néhány órás NAGYBETŰS beszélgetés után, egymás nyakába borultunk, mert megszületett az ÖTLET. A régi rozsdás villákat felfényeztem, kiéleztem és újfent köldökömtől néhány centivel lennebbi területekre kezdtem irányítani őket, és a húsvétomat szemrebbenés nélkül végigdolgoztam, DE megszületett a PLAKÁT:
Amit aztán nagy nehézségek árán, (rossz internet kapcsolat) eljuttattam a “kedves” megrendelőhöz. De mivel késtem tőlem független okok miatt, újra előkerültek a NAGYBETŰS tévében sípszóval takart szavak, egy szép nap megsértődtem… És úgy döntöttem, hogy ott egye meg a fene a “kedves” megrendelőt, én többet nem dolgozok nekik. És mi lett a végeredmény? A plakát a szükséges módosításokkal(értsd logok plusz még ami rákellett kerüljön) eljutott a nyomdába, ahonnan egyértelműen a falra került. Így:
De mivel a kapcsolatunk megszakadt, hát valaki “hozzáértő” ember átvette a munkát és a következő gyönyürűséget művelte el:
és a netre, meg a sajtónak így jutott el…
És akkor a tanulság? Na az nincs, egyszerűen le van szakadva a pofám, az a nagy amelyik van… Lehet kommentelni…
és mára is egy link:
Powered by ScribeFire.
ilyenkor a “muuuvi – international short film festival”-t szervezem.