És tényleg van valami közös a Coca-Cola méretű cégek marketingjében és a diktatúrában. Elvégre hiába adott egy kisebb cég, ami jobb terméket gyárt, mint a nagy, hogyha minden üzletben a nagy cég termékével találkozom, a kis cég termékéért meg a kilométerekkel távolabb levő boltba kell mennem.

Azaz most is egyféle diktatúrában élünk, csak jobban leplezik. Az nem diktatúra, hogy megtiltják, hogy otthon levágott csirke vagy disznó húsát vásároljam meg, és arra kényszerítenek, hogy tápos tyúkot egyek? Vagy hogy addig emelik a piaci pult bérleti díját, amíg a hóstáti nénit sikerül kiszorítani, és attól arrafelé muszáj nekem megvenni a külföldi génmódosított paradicsomot, aminek semmi íze és a héja mintha műanyagból lenne?

Az első asszociációm Che, akit a kubaiak nagy becsben tartanak, forradalmár-jelkép, aki mégsem a demokratikus eszmecserére való indítványai miatt lett aultrabalos, ultraliberó szimbólum. Ceauşescu korában nem volt net, aminek a hatása az, hogy nem csak az elektronikus médiákban, de minden viszonylatában megváltoztatta a kommunikációt. Amúgy nem vagyok benne biztos, hogy az a jó, ha a vízcsapból is a diktátor folyik. Volt egy olyan vicc, hogy amiben Bulă némi szorongással nyítja ki a halkonzervet, mert attól tart, abban is Ceauşescu van. Szóval fontos a pozícionálás, a kellemesség-érzet nagyon intelligens ilyen értelemben. A személyi kultuszban sem okvetlenül a mennyiség számít. Amúgy Goebbels ezt nem osztotta. Amúgy az “Ein Reich, ein Volk, ein Führer!” politikai marketing alaplecke, és nem Mao Ce-tung az egyedüli tanítvány, ott van rögtön az, ahogy Viktor felépítette magát.

a Zanyád